A 945-ös modinak. Figyuzz öreg, ha már úgyis kukkolsz, hadd legyen a számodra egy kis meglepi. Lehet törölni, de ez kísérni fog. Ez is. Szóval kösd fel a gatyád, tedd a kezed ügyébe a gyógyszereid, töröld meg a szemüveged, és hajrá!
Modi-fikáció
Mert moderátorok, mint tudjuk, vannak. Hogy minek, ez ügyben megoszlanak a vélemények, mint ahogy abban is, hogy egyáltalán szükség van-e rájuk, de vannak, és kész. Persze a többségük normális ember, vagy legalábbis jól álcázza magát, és eltitkolja perverzióját- olyan ez mint amikor a köztudottan prostituált hölgyemény gyógy-masszőrként, vagy kozmetikusként mutatkozik be: mindenki tudja hogy kiféle-miféle, de ugye korrektek vagyunk mint az állat, és úgy teszünk mintha minden a legnagyobb rendben lenne velük. Elég, ha a szüleik szégyenkeznek. Tehát az átlagos moderátorokkal szemben ugyanaz az eljárás mintha a saját neme iránt vonzódna - megtartja az ember a 3 lépés távolságot, aztán ha elhúzta a belét a páciens, lehet röhögni. Viszont ezen az embercsoporton belül akadnak ám kiemelkedő egyedek is. Bár ezt a kiemelkedést nem kell szó szerint venni – a legjobb esetben is maximum egy fikusz szintvonalát érhetik el – a lényeg hogy köztük is akad, aki valamiféle félreértelmezett bizonyítási vágyból, vagy, mert gyerekkorában túl sokáig hagyták a napon, szóval megpróbál kiemelkedni ebből a fura közegből. És itt kezdődnek a problémák.
Itt van mindjárt ez a 945-ös számú példány. Neve nincs, nagyon helyesen leltári számmal dobták be a köztudatba, egyrészt mert ez is egy jelzés, hogy tucatárúról van szó, akiket csak a számozás különböztet meg egymástól, másrészt meg névadói, tekintettel lévén az értelmi képességeire, abban bíztak, hogy ha a saját - akár másfél-kéttucatnyi karakterből álló nevét nem is tudja megjegyezni, de ezzel a három számmal csak elboldogul. A pontos életkora a homályba vész, mindenesetre vannak olyan infók, hogy az első névtelen leveleit, és feljelentéseit még a szocializmus hőskorában indította. Gondolom, mikor a rendszerváltás hozományaként megszűnt a jól bevált, kitérdesedett besúgói állása, gyorsan keresett magának valami olyan munkahelyet, ahol ez irányú tapasztalatait a továbbiakban is kamatoztathatja. Így lett belőle moderátor. A 945-ös számú. Figyelemre méltó példány, jó esély van arra, hogy pár év múlva a Természettudományi Múzeum gerincteleneket bemutató részlegén is megcsodálhatjuk formalinban úszkáló földi porhüvelyét – igazi csoda, hogy az egyenes tartást, meg egyáltalán, az emberhez méltó viselkedést úgy fizikai mint átvitt értelemben biztosító gerincoszlop teljes hiányával is életben maradhatott évtizedekig. Mivel még mutat életjeleket, legalábbis az anyagcseréje még a jelek szerint működik,és emiatt sajna a boncolás nem elvégezhető, egyelőre még csak elméletek születhettek arra, hogy eme díszpéldány DNS-spirálja igazából nem a klasszikus verzióra, hanem inkább egy összetekeredett, használt WCpapir-csíkra hasonlít. Persze lehet, hogy ez csak rosszindulatú pletyka, mindenesetre lehet rá fogadni. E fura létformának más jellegzetes tulajdonságai is vannak, ilyen a bár csak ritkán, de mégiscsak jelentkező szégyenérzet: ilyen esetekben pl. e fura félszerzet leltári számát, és beosztását mélyen titkolva megpróbál elvegyülni a gyanútlan kockafejű chatlakók közt, hallgatózik, figyel, jegyzetel, hogy aztán később moderátori előjogaival visszaélve a neki nem szimpatikus egyedeket különféle figyelmeztetésekben, tiltásokban részesíthesse. Természetesen figyelmen kívül hagyva a Nagy, Szent, és Megkérdőjelezhetetlen Szabályzatot. Többen, többször is megpróbáltak egy-egy ilyen ámokfutás után magyarázatot kérni a tetteire, de fenyegetőzésen, illetve további tiltásokon kívül mást nemigen sikerült belőle előcsalogatni. Tény, hogy a kommunikáció nem az erőssége. Ahogy a helyesírás sem – holott egyik többé-kevésbé tiszta pillanatában holmi pedagógusi előéletet is említett. Mondjuk, ez részben hihetőnek tűnik, tekintve a mai közéletünk gerinctelen, aljas, embertelen voltát. El tudom képzelni hogy a büntetés-végrehajtási intézeteink lakói, és celebjeink egy része is az ő szárnyai alatt nevelkedhetett, legalábbis erről árulkodik a gátlásoktól, és jóérzéstől mentes magatartásuk . Arra is látok esélyt, hogy országunk mai vezetőinek képességeire is hatással volt, legalábbis ami a Schmidt Pál helyesírási készségeit illeti. Mivel e 945-ös számú humanoid néha maga is érzi, hogy az úgynevezett „béka segge” című szint fényévnyi távolságokra van tőle, természetesen alulnézetből, elcsepegtetett ál-információkkal, füllentésekkel, csúsztatásokkal azért próbálja helyrepofozni a meglehetősen rozoga, viseltes renoméját – az egyik ilyen emlékezetes próbálkozása az önnön tengermély vallásosságára való hivatkozás volt. Mondjuk, hogy pozitívumot is említsek, ez volt az első, és eddig utolsó olyan eset, mikor a humor, ha csak nyomokban is, de megjelent nála. Az a helyzet ugyanis, hogy ha az emberiség bűneinek eltörléséhez a Bibliából is ismert eseménysorozatra volt szükség, a 945 lelki, erkölcsi bizonyítványának kiállításához minimum egy galaxisnak kellene önként és dalolva megsemmisülnie. Emlékezetes bejelentésének súlyát talán picikét csökkentette az a tény is, hogy kinyilatkoztatása előtt alig pár perccel egy , finoman fogalmazva anyagcsere-végtermékek felhasználásával végrehajtott szexuális aktusokban igencsak jártas, és szabadidejében kamera előtt önmagát pénzért kényeztető túlsúlyos nőnemű lény kérésére a chatszobából féltucatnyi normálisnak mondható felhasználót önkényesen kitiltott, de utólag legalább megpróbálta tagadni. Kár hogy a tiltáskor megjelenő kisablakban míves számokkal megjelenik az ismert elkövető azonosítója. Mindenesetre, ha majd egyszer a hét főbűnt egyetlenegy alkotásba sűrítve szeretné valaki ábrázolni, mindenképpen javasolnám, hogy eme egyedet használja mintának. A végeredmény sikere garantált.
Ő tehát a 945-ös számú. Túlélte a rendszerváltást, a chatlakók számtalan generációjának okozott már bosszúságot, elég ennek a virtuális térben utánanézni, majd egy évtizeddel ezelőttről is akadnak vele kapcsolatos, nem túl pozitív megjegyzések. És most is itt van, itt él köztünk. Hajtja vérgőzös indulat, a bosszúvágy, a mai fiatalok elleni gyűlölet, és még ki tudja mi minden. Ereiben a vér rég besűrűsödött,és a tömény gyűlölettől talán be is zöldült már. De itt van. Kukkol, hallgatózik, fenyegetőzik. És árt, akinek csak lehet. Hogy mi a célja? Miben reménykedik? Talán abban, hogy mire lejár a regisztrációja, és eljön érte az égi kukásautó, annyira szimbiózisba kerülhet a számítógépével, hogy az ő esetében is működik majd az „újraindít” - billentyű. De van egy szomorú hírem 945. Akkor, aznap senki nem fog ráérni hogy megnyomja azt a gombot. Ugyanis utcabál lesz. Örömünnep.
Kedves 945, azért ne zuhanj magadba, hidd el, bírunk téged. Az ilyen vén genyákra is szükség van, már csak a kontraszt miatt is, hogy jobban meg tudjuk becsülni a többi normális embert.
És ez az iromány is, természetesen, a fantázia szüleménye. Mint ahogy az esetleges hasonlóságok is. Hát persze. Mert hát ki gondolhatna olyat, egy igazi, élő 945-ről, hogy annyi esze van, mint egy fikusznak? Ugye? Tiszta baromság. Leánder, esetleg.
